Jog és a nyelv

Elsőre nem is gondolnánk, hogy a jog és a nyelv milyen sok szempontból mutat egymással hasonlóságot, és milyen mély kapcsolat szövődött köztük az elmúlt évszázadok során. A jogászok általában úgy tekintettek (és sokan még ma is úgy tekintenek) a nyelvre, hogy azt a különböző jogi céljaik elérésének eszközeként használják: a nyelv egy olyan eszköz, amin keresztül gondolataikat kifejezhetik, de a nyelv egyébként semmilyen hatást nem gyakorol magára a gondolatra és annak megfogalmazójára, az emberre. Ez a felfogás sokáig a nyelvészekre is
jellemző volt, majd amikor megkezdődött valamiféle érdeklődés a jog felé, akkor az sokáig kimerült a jogi nyelv mint szaknyelv vizsgálatában, és a köznapi nyelvtől való idegensége kritizálásában, Debrecen jogi fordítás. Mind a jog, mind a nyelv egy komplex jelenség abban az értelemben, hogy véges számú összetevők (betűk és hangok, valamint a törvényi tényállások) kombinációjából végtelen számú kimeneti változat (mondatok, illetve történeti/ítéleti tényállások milliói) realizálódhatna.